- Nincs kedved… elnézést!
- Fordulj el! Mit keresel itt ez az én szobám!
- Tudom, kopognom kellett volna, sajnálom.
- Minek jöttél?
- Velem kell jönnöd.
- De hová? És miért?
- Majd megtudod, csak bízz bennem.
- Rendben, de figyelmeztetlek, ha valami…
- Nyugalom, csak gyere.
- Jó, de előtte felöltözök
- Ez csodálatos!
- Te vagy a csodálatos.
- Most miért mondod? Nem is ismersz.
- Akkor ismerkedjünk meg. Milyen volt a napod?
- Jó, bár furcsálltam, hogy az úrnő valami italt küldetett a királynénak.
- Veled?
- Igen, én vittem be neki. És nem szabadott megmondanom, hogy ki küldi. Nem értem miért. Ma kaptam ezt a ruhát, Anita nagyhercegnőtől.
- Gyönyörű vagy benne.
- Köszönöm. És a te napod milyen volt?
- Megkérdeztem a királyt, megengedte az ünnepséget.
- Hát ez remek.
- Látom nagy a lelkesedésed.
- Ugráltatnak majd. Előre kikötötte a nagyhercegnő, hogy szükség lesz rám, mint szolga.
- Féltékeny rád.
- Ugyan éppen ő a nagyhercegnő, akinek mindene megvan, a királyné a testvére, miért lenne féltékeny rám?
- Mert szebb vagy nála.
- Fejezd ezt be.
- Micsodát? Nem tudom, miről beszélsz. Ez az igazság. Te vagy a legszebb a palotában.
- Csak ott?
- Az egész világon.
- Na azért.
- Nem kell, hogy ugráltassanak.
- Hogyhogy?
- Ha eljössz velem, kísérőmként.
- Mi? Azt nem tehetem. Mit szólnának?
- Ugyan mit?
- Én csak egy szolga vagyok.
- Ez nem igaz. Ráadásul, ha velem jelensz meg, akkor senkinek nem lehet egyetlen szava sem.
- Na persze.
- Miért ne?
- Az úrnőm kiborulna.
- Az nem számít.
- Nem is tudom.
- Na, kérlek, egyszer gyere el vendégként a bálra. Legalább bosszantod egy kicsit Lukréciát.
- Jól van nem bánom.
- Tényleg?
- Igen, elmegyek veled!
- Jöhet a húgom is?
- Persze, sőt hozhatja a jegyesét.
- Írok neki levelet. Ha anya elengedi.
- Biztosan elfogja, hacsak nem jön el velük, vigyázni rájuk.
Másnap:
- Ki lehet ez a hölgy Barni tanácsos mellett?
- Kiara, gyönyörű vagy.
- Nagyon kényelmetlenül érzem itt magam.
- Örülök, hogy eljöttél.
- Mi lesz, ha észrevesz az úrnő és megaláz mindenki előtt.
- Erre előbb kellett volna gondolnod kedvesem.
- Mi? Kössz a bátorítást. És nem vagyok a kedvesed.
- Nyugalom, nem fog itt jelenetet rendezni, ha mégis, megvédelek tőle.
- Nem szorulok senki védelmére..
- Akkor most mit mondjak?
- Azt, hogy többet nem kell ilyen eseményeken megjelennem.
- Ezt nem kérheted.
- A királyné rosszul van! Azonnal hívjátok az orvost! Most rögtön!
- Felség!
- Királyné mi történt?
- Mi a baja?
- Mi lett veled, testvérkém?
- Nagyon fáj, a hasam.
- Annyira aggódom, vajon mi lehet vele?
- Nyugodj meg a legjobb orvosok kezelik. Az is lehet, hogy gyermeket vár, azért lett rosszul.
- De máris?
- Minden rendben lesz.
- Rossz előérzetem van.
- Ne idegeskedj, kérlek. Olyan jól áll így a hajad. Tetszik. És a ruhád is.
- Köszönöm.
- Mi a bajom? Annyira fáj a hasam.
- Már adtam be gyógyszert. Mindjárt jobban lesz felség!
- Mi a baja a feleségemnek?
- Felség….
- Gyerünk, beszélj! Joga van tudni. Gyermeket vár?
- Sajnos nem. Valaki megmérgezte.. felség.
- Tessék?
- Megmérgeztek? De ki tenne ilyet? És miért?
- Ezt önnek kéne tudni.
- Az lehetetlen, hogy….ki tette Maja? Ki volt? Megölöm!
- Nyugodjon meg…
- Túlélem?
- Királyném…
- Igen?!
- Semmi esély sincs rá.
- Tegyél meg mindent! Mentsd meg! Vagy vele együtt te is halni fogsz!
- Na de felség. Semmit nem tehetek. A belső szervei teljesen tönkrementek.
- Mennyi időm van még.
- Talán egy óra. De az is lehet, hogy csak tíz perc. Ezt nem tudom megmondani, attól függ mikor áll le a szívműködés.
- Hívjátok ide a nővéremet.
- Eredj!
- Igen.
- Drágám, mit tehetek érted? Jobban vagy már?
- Mit számít, ha csak pár percem van hátra.
- Te királyné vagy. Úgy is fogsz meghalni.
- Köszönöm felség. Bocsásson meg, hogy nem tudtam gyermeket szülni önnek. Csak egy dolgot kérnék.
- Bármit.
- Vegye feleségül a nővéremet.
- Mi?
- Kérem.
- Jól van, megteszem.
- És még valami.
- Igen?
- Találja meg aki ezt tette és ölje meg!
- Ezt kérned sem kell.
- De ebben segítenél nekem? Hogyan mérgezhettek meg?
- Nem tudom…. Vagyis tegnap bejött hozzám egy szolgálólány, hosszú barna haja volt és hozott nekem a kedvenc italomból. Semmilyen kérdésemre nem felelt csak kirohant.
- És te megittad az italt?
- Olyan buta voltam. Sajnálom felség…én
- Semmi baj kedvesem.
- Mondja meg a testvéremnek, hogy szerete…
- Királyné!!!Királyném!!! Neee!!
- A királyné meghalt!
- Felség!
- Részvétem.
- Ne! A húgom. Hol van?
- Ez szörnyű!
- Még olyan fiatal volt.
- Barni! Azonnal keresd meg azt a szolgálólányt aki tegnap valami italt vitt be a feleségemnek!
- Igenis…de miért?
- Most vizsgálják a poharat, ha mérget találnak benne ő ölte meg a királynét.
- Mi?
- Az nem lehet…
- Az úrnőd adta azt az italt, azt mondtad. Ugye nem te..
- Nem! Én nem lennék képes ilyesmire. Nem hiheted ezt!
- De akkor az úrnőd megölette a saját testvérét… Senki nem fog hinni neked. El kell tűnnöd mielőtt rád terelődik a gyanú. Most rögtön a kavarodásban. Gyere!
- Várj! Ugye te hiszel nekem?
- Igen. És most megígérem neked, hogy kiderítem mi folyik itt. De ismerem a királyt. Esélyt se adna neked. Hirtelen felindulásból azonnal kivégeztetne.
- Addig haza megyek.
- Ott fognak keresni először.
- Nem vagyok bűnöző miért kellene bujkálnom?
- Ha azt csinálod amit mondok minden rendben lesz, na induljunk.
- Most maradj itt. Visszamegyek a palotába.
- Mit csináljak itt egyedül?
- Gondolkozz, hogy mi történhetett, hogy került a pohárba a méreg.
- Nem én voltam! És nem tudom.
- Elhiszem neked. De muszáj lesz kideríteni mi történt. Ha nem sikerül el kell tűnnöd innen a családoddal együtt!
- Felség, mondanom kell valamit. Talán nem fontos..de…
- Igen mondd már!
- A szolgálóm Kiara eltűnt tegnap óta.
- Na és kit érdekel most…
- De tegnap láttam kijönni a királyné szobájából egy tálcával a kezében. Kérdeztem tőle, hogy mi dolgod volt neked ott, mire ő azt felelte, hogy a királyné már nem lesz szomjas…
- Aztán eltűnt?
- Igen. Azóta se láttam sehol ma se az ünnepségen.
- Akkor idehozatom.
- Rendben van, de ha valamiért megakarta ölni a királynét, talán kitalál valami történetet, vagy nem is tudom.
- Ne aggódj, megfizet ha ő volt, erre megesküszöm. Még valami. A húgod utolsó kívánsága az volt, hogy vegyelek feleségül téged.
- Tényleg?
- Igen, és én megteszem, ha nincs ellenedre.
- Minden vágyam, hogy teljesítsem a kívánságát!
- Rendben.
- Elhoztam a ruháidat itt átveheted őket.
- Mi ez a hely?
- Ez a házam.
- Komolyan? Elég egyszerű ahhoz képest, hogy milyen magas rangban vagy.
- Erről nem sokan tudnak, itt az erdő közepén.
- Még a király se?
- Tőlem nem. Nem mondtam neki. Egyszer ide fogok költözni és békésen fogok élni.
- Értem.
- Itt amúgy se keresne senki téged, még ha tudnák is, hogy ez az én házam. Most visszamegyek a palotába.
- A családom…
- Nincsenek veszélyben, ha nem beszéltél róluk senkinek.
- De igen, az úrnőnek.
- Akkor el kell hozni onnan őket. Nem fogják kibírni a kínzásokat. Azt is bevallják, amit el sem követtek.
- Meg kell mentenem őket.
- Te nem jöhetsz, Maradj itt. Bízd rám. Sietnem kell.
- Segíts rajtuk ők nem tehetnek semmiről!
- Ki maga? És mit akar itt?
- Maga Elena Ambrogio?
- Igen. De…
- Velem kell jönnie!
- Nem csináltam semmit!
- Hol van az anyja?
- Hölgyem! Ön Adarina…
- Igen, de kérem távozzon a házamból! Most rögtön!
- Nem tehetem! Velem kell jönniük! Hol bujtatják Kiara Ambrogiot?
- Nem bújtatatjuk! De mi történt vele? A palotába ment. Ugye nem esett baja.
- Reméljük, mert a király személyesen akarja megölni!
- Tessék? Mit csinált a lányom?
- Megölte a királynét!
- Az lehetetlen!
- Mozgás asszonyom.
- Mi erről nem tudunk semmit.
- Majd a fogdában megered a nyelved!
- Amíg nem jut eszükbe valami étlen szomjan lesznek itt!
- De még illemhely sincs!
- Az ilyen mocskok csináljanak maguk alá! Ja igen még valami, ha nem beszélnek elkezdjük a kínzásokat.
- Értse már meg, hogy nem tudunk semmit.
- Majd meglátjuk.
- Félek anya.
- Ne aggódj kicsim, biztosan tisztázódik ez a helyzet.
- Nem hiszem el, hogy Kiara megölte a királynét! Ez csak tévedés lehet!
- Rami, hol van Elena és…
- Elvitték őket a fogdába! Állítólag Kiara csinált valamit, azt beszélik, megölte a királynét. De az lehetetlen. Ugye jól van?
- Nem Kiara tette érted! És tűnjetek el a faluból egy időre mielőtt értetek jönnek.
- Rendben van, de kérlek segíts rajtuk!
- Igyekszem! Most siess, bújjatok el valahol, amíg tisztázódik az ügy.
- Hol a fenében voltál? Sikerült elkapnunk Kiara rokonait. Menj és derítsd ki hol van az a lány! Kapd el és hozd ide nekem, hogy megölhessem! De előtte még kivégeztetem a családját a szeme előtt!
- Felség! Állj!
- Mit mondasz?
- Nem Kiara tette!
- Tudsz valamit, amit én nem?
- Azt hiszem, hogy igen.
- Akkor halljuk, mi lenne az?!
- Az italba a mérget nem Kiara csempészte bele…
- Hanem? Ki?
- A nagyhercegnő!
- Micsoda? Lukrécia? Hiszen ő a nővére.
- Pontosan ezért felség! Higgy nekem felség. Lukrécia megakarja szerezni a királynéi címet, ezért megszabadult a húgától.
- Az lehetetlen. Van rá bármi bizonyítékod?
- Mikor idejöttek a palotába, az esküvő előtt, a nagyhercegnő biztonságára nekem kellett vigyáznom…
- Ez most hogy jön ide?
- Vett egy nyakláncot. Egy lilát. Aztán éjfél körül egyedül kiszökött a palotából. Követtem.
- És, mi történt?
- Bement egy gyógyfüveshez, és mikor kijött a nyaklánca kék volt.
- Na és?
- Mitől változott meg a kő színe? El kell vennem a nyakláncot és megvizsgáltatnom, ha ugyanaz a méreg, mint ami a királyné poharában van akkor… Behozatom a gyógyfüvest, hogy mit vett tőle a nagyhercegnő.
- Ez csak feltételezés Barni. Lehet, hogy csak rosszul emlékszel.
- Én is azt hittem, hogy ez nem lehet fontos. De beszéltem Kiarával és…
- Az meg hogy lehet? Áruló vagy te is? Te bújtatod?
- Nem, csak mikor menekült innen.
- Hogyhogy nem kaptad el?
- Megszökött, de ez most nem fontos, csak az, hogy meg kell vizsgálni az ékszert!
- Na és ha tévedsz? Megvádoltál egy magas rangú úrnőt! Nem akarom kivégeztetni a legjobb emberemet!
- Talán nem lesz rá szükség. Ha titokban veszem el a nyakláncot és vizsgálom meg.
- Tedd azt, de kerítsd elő azt a lányt!!!
- Igenis!
- Itt őrzik Elena és Adarina…
- Igen! Ki kérdezi?
- Barni tanácsos.
- Jelentem itt uram!
- Engedj be!
- Igen is!
- Asszonyom, hogy van?
- Mi van a lányommal?
- Jól van, elrejtettem, nincs baja de kérem beszéljen halkabban.
- Mentse meg hallja, nem kerülhet börtönbe…
- Nyugodjanak meg! Nem lesz semmi baj, van valaki aki bizonyíthatja Kiara ártatlanságát. Most az a fontos, hogy ne valljanak be semmit, amit nem követtek el, Kérem, bírják ki, hamarosan kijutnak innen!
- Siessen!
- Asszonyom!
- Azt hittem hamarabb jössz!
- Tessék?
- Na de így is jó. Figyelj, a nagyhercegnő meg akar öletni téged.
- Tessék?
- Mert te lebuktathatod.
- De hogy segíthetett egy ilyen gonosz tervben?
- Nem segítettem neki, meglopott engem. Elvitte az egyik legalattomosabb mérgemet.
- Velem kell jönnie, hogy ezt a királynak is elmondja.
- Nem, nem fiam! Minden sarokban halál leselkedik ránk! Hagyd el a palotát! Nincs esélyed!
- Micsoda?
- A király szívében túl nagy a harag, ami elvakítja őt! Kiarának meg kell halnia!
- Nem! Azt nem hagyom!
- Persze hogy nem! A nevét nem tisztázhatod! Ma éjjel szöktesd meg a családját! Vidd el őket innen, és tarts velük! Soha ne gyertek vissza!
- Mi? De megígértem, hogy…
- Tudom.
- Jöjjön el velem és mondja el a királynak…
- Lukrécia letagadná… engem boszorkánynak állítana be, ha elmegyek veled, nem jövök vissza, elégetnek máglyán! Nincs semmi esélyed!
- Kérem! Meg kell próbálni! Nem lehet az, hogy a nagyhercegnő győzzön!
- Jól lehet, igazad van. Sose voltam gonosz. Elmegyek hát veled a király elé, csak egy dolgot kérek, hadd szedjem rendbe magamat előtte.
- Köszönöm!
- Vajon mit csinálhat már eddig Barni? Mi lehet az anyámmal és a húgommal? Nem hiszem el, hogy megint miattam kerültek bajba! Csak kerüljön a kezem közé az az utolsó… majd én összegyűröm rajta azt a szép ruhát úgy, hogy egyetlen szolgálója sem igazítja ki! Hogy tehetett ilyet velem? Meg a testvérével...Ó csak még egyszer találkozzak vele, kitépem az összes haját!
- Egészen megváltozott asszonyom…
- Talán így komolyan vesz a király! De ez már kiment a divatból. Keresek egy másik ruhát.
- De kérem siessen!
-