Soha de soha...

 

 

 - Mit keres itt egyedül egy ilyen szép lány, mint te?

-         Ki vagy te? És mit akarsz tőlem? Figyelmeztetlek, hogy én a jövendőbeli királyné egyik szolgálója vagyok! Ne merészelj hozzám érni vagy nagyon megbánod!

-         Igazán? A királyné szolgálói nem járhatnak kíséret nélkül. Amúgy se úgy nézel ki…

-         Most mondtad milyen szép vagyok, te szégyentelen!

-         Pontosan, a királynék csúnya szolgálókkal veszik körbe magukat.

-         Ezt te mégis honnan tudod? De nem így van!

-         Dehogynem a csúnya királynék a ronda szolgálók között szépnek tűnnek! Egyébként is van ott elég szolga nem kellesz te oda!

-         Engem te csak ne sértegess!! Különben meg a koronázási előkészületek lassan haladnak, ezért nekem is segítenem kell, berendeltek! Úgyhogy már várnak, keresni fognak ha nem megyek!

-         Most mennem kell szépségem, remélem hamarosan látlak!

-         Mit képzelsz te magadról, ezért halálbüntetés jár…

-         Te csak egy szolga vagy nem, gyere kérsz még egyet?

-         Segítség!!!

-         Úrnőm.

-         Elkéstél! Hol voltál? Még nem készültem el! A testvéremet nemsokára megkoronázzák és miattad majdnem lemaradtam róla!

-         Bocsáss meg úrnőm! Többé…

-         Az biztos különben a fejedet vétetem!

-         Kérlek hallgass meg! Megtámadott egy bandita!

-         Inkább rabolt volna el, hogy többé ne kerülj a szemem elé!

-         Úrnőm!

-         Na jó, indulás! El ne késsünk miattad!Segíts átöltözni és vegyél fel te is valami szebb ruhát!Igen még valami, ezentúl ne merészelj letegezni! Én a királyné nővére vagyok ne feledd!!

-         Igen is, asszonyom!

-         Nagyhercegnő… a helyes megszólítás: nagyhercegnőm!

-         Igenis, felség. 

Élejen a kirányné!! Éljen a király!!

Éljen éljen!!

-         Nagyhercegnő!

-         Tanácsos úr!

-         Te? Vagyis … elnézést, engedelmükkel én…

-         Jól van menj csak, Kiara!

-         Nagyhercegnő.

-         TANÁCSOS ÚR! - Ezt nem értem egy tanácsosnak nincs jobb dolga mint rablónak öltözve ijesztgetni az embereket?? -

 

-         Hogy érzed magad kedves királyném?

-         Köszönöm, felség nagyon jól. A lakoma nagyon finom.

-         A vacsora után táncolj velem!

-         Örömmel, felség

-         Tudja felség rendkívül büszke vagyok a húgomra, hogy ilyen csodálatos férje van.

-         Azt elhiszem sógornő.

-         Felség, megtisztel, hogy így szólít.

-         Kívánom önnek, hogy hamarosan találjon magának egy nagyszerű férjet!

-         Köszönöm, én pedig azt kívánom, hogy legyenek egészségesek boldogok, és sok kis herceggel és hercegnővel áldja meg önöket az ég.

-         Na igen. De én nem akarok sok gyereket.

-         Elnézést felség.

-         Semmi gond. Azt szeretném ha lenne egy fiam aki örökli a királyságot és egy leányom, aki majd férjhez megy egy másik birodalom hercegéhez.

-         Értem, remélem úgy lesz, ahogy kívánja felség.

-         Eredj, tedd hasznossá magad, mosd el a tányért!

-         Igenis!

-         Táncolna velem, tanácsos úr?

Természetesen, nagyhercegnő

-         Engedd meg, hogy a szobádba kísérjelek.

-         Köszönöm, felség.

 

-         Nos felség, elégedett velem?

-         Ez meg milyen kérdés? Van egy gyönyörű és okos feleségem mellesleg egy ország uralkodója vagyok! Boldoggá tennél, ha fiút szülnél nekem, akkor lennék igazán elégedett.

-         Igyekezni fogok.

-         Én is.

-         Nemsokára én leszek a királyné! Élvezd csak húgocskám az életedet, vagy azt ami még van belőle! Elég ha egyszer koccintunk és neked véged! A nyakláncban lévő mérget az italodba keverem és másnapra meghalsz! Az özvegy királyt vigasztaló nagyhercegnőből pedig hamarosan királyné lesz!

-         Kiara!

-         Honnan tudja a nevemet?

-         Az úrnőjétől.

-         Értem, mit tehetek önért?

-         Lenne egy két dolog…

-         Na de kérem!

-         Elnézést akarok kérni, amiért…

-         Amiért rám támadt?

-         Na jó azért nem volt az támadás.

-         Persze, hogy nem hiszen ön a király tanácsosa azt tehet velem amit csak akar mivel egy szolgával bármit megtehet nem igaz?

-         Ne haragudjon rám kérem! Nem tudom mi ütött belém, még soha nem csináltam ilyet..

-         Biztosan nem. Maga is csak egy nagyúr nem hiszek magának!

-         Pedig kellene mert én nem szoktam hazudni!

-         Bocsánat, hogyan is merészeltem én így beszélni önnel…

-         Semmi gond, szeretném, ha így beszélnél velem, mondd az igazat!

-         Na jó.

-         Akkor nem haragszik rám?

-         Már miért ne haragudnék, amikor halálra rémített és még… tudja hogy mi.

-         Mi? Megcsókoltam.

-         Igen az de beszéljen halkabban. Kérem

-         Többé nem fog előfordulni.

-         Biztos…?

-         Biztos.

-         Még akkor se ha én kérném meg rá?

-         Megkérne rá?

-         Soha nem vetemednék arra.

-         A szavamat adom, hogy nem teszek többé ilyet, még akkor se ha kéri.

-         Köszönöm.

-         Még valami, nagyon szép volt az ünnepi viselete.

-         Köszönöm. Engedelmével…

-         Ne kísérjem haza?

-         Nem szükséges a palotában alszom, jó éjszakát kívánok.

-         Aludjon jól!

Másnap:

-         Szia Kiara!

-         Ki ez az úrnő itt előttem?? Elena! Húgocskám gyönyörű vagy, de mi ez a ruha?

-         Anyától kaptam a szülinapomra. De a te ruhád is szép!

-         Direkt erre az alkalomra varrtam viszont az ajándékodat elfelejtettem!

-         Nem igaz.

-         Jó tényleg nem, bent van odaadom, gyere.

 

-         Boldog szülinapot!

 

-         Anyám.

-         Kislányom, nagyon csinos vagy.

-         Köszönöm.

-         Kiara, olyan jó,hogy végre hazaengedtek. Nagyon hiányzol.

-         Ti is nekem. A nagyhercegnő megengedte, hogy a húgom születésnapján elmehessek a palotából.

-         Van sok új pletyka a faluból…

-         Gondolom szívesen megbeszélnéd velem.

-         Igen, ez csak rád várt eddig.

-         Jó, csak előbb átadom az ajándékomat.

-         Eljegyezték Elenát!

-         Tessék? Ki?

-         Az öcsém!

-         Rokonok leszünk!!

-         Ez csodálatos! De mit szólsz ehhez te? Ha nem szereted ne menj hozzá!

-         Kiara, elég. Emlékezz mekkora szégyent hoztál rám amikor az oltárnál faképnél hagytad a vőlegényedet. A húgod tisztességesen férjhez megy és nem marad a nyakamon vénlánynak. A te korodban már gyereke van az asszonynak.

-         De anya ez olyan…

-         Elég legyen! Elena hozzámegy és kész!

-         Igen is anyám.

-         Neked meg megmondtam, hogy az első jöttmenthez, aki kéri hozzáadlak, nem érdekel, hogy kicsoda!

-         Már megint itt tartunk?

 

 

-         Elnézést a zavarásért…

-         Ki maga?

-         Már megint! Mit keresel te itt?

-         Megint? Ki ez a helyes fiatalember? El akarja venni a lányomat feleségül? Az öné lehet!

-         Nézze asszonyom, én a király egyik tanácsosa vagyok…

-         Nem éppen úgy néz ki.

-         Szereti megtéveszteni az embereket, rablónak öltözve járkál, ez amolyan hobbija.

-         Látom eléggé jól ismered.

-         Nem… én nem…

-         Elmondhatnám, hogy miért vagyok itt?

-         Nem számít, maradjon vacsorára, a lányom barátai a mi barátaink is!

-         Nem tehetem.

-         Őfelsége a király megbízott egy küldetéssel.

-         Mit akar tőlem a király?

-         Tőled semmit.

-         Akkor minek van itt?

-         Kiara!

-         Azért, mert a nagyhercegnő üzent, erre van dolgom és át kellene adnom az üzenetét ha hagynák.

-         Akkor hallgatom.

-         Vissza kell térned a palotába, sürgősen.

-         Minek? A nagyhercegnő nem tudja egyedül megfésülni a haját?

-         Nem tudom ennyi volt az üzenet.

-         A húgom születésnapjára kimenőt kaptam.

-         Értem, de most mennem kell.

-         Nem fogok a palotába…

-         Tegyél amit akarsz! De én átadtam az üzenetet viszlát.

-         Na maradjon vacsorára és meséljen, hogy ismerte meg a lányomat mi van önök között, nem akarja elvenni..?

-         Én? Őt? Attól mentsen meg a… vagyis még nem ismerem őt. Csak párszor találkoztunk…

-         Nem érted anya? Ő egy nemes.

-         Nem vagyok az.

-         Akkor hogy lett tanácsos?

-         A király megbízott, az apám kereskedő.

-         Tökéletes férj!

-         Tessék? Nem tudsz róla semmit mégis egy életre hozzáadnád a lányodat?

-         Akkor én nem is zavarnék tovább.

-         Megmondtam, hogy az első jött menthez aki…

-         Viszlát!

-         Kikísérem.

-         Kedves család.

-         A magáé milyen?

-         Az apám kereskedő, az anyámat nem ismertem, de nagyon jó ember volt, azt mondják róla.

-         Elnézést.

-         Miért? A sértegetésekért, vagy az illetlenkedésért…?

-         Én lennék illetlen?

-         Inkább hagyjuk.

-         Na ugye. Nem akartam szóba hozni az anyját, sajnálom. De másért nem kérek..

-         Rendben van. Semmi gond. Van egy bátyám is.

-         Nekem csak a mamám van és a húgom. Meg persze a legjobb barátnőm Rami.

-         Értem. Na és mi volt ez az esküvős ügy? Az anyád rá akart venni, hogy vegyelek feleségül…

-         Ez egy régi történet.

-         Egyszer elmesélhetnéd.

-         De nem most, mert most ugyebár siet.

-         Igen. Minden jót. És nem találtam otthon önöket.

-         Mi?

 

-         A nagyhercegnő megkért, hogyha találkozok veled, adjam át az üzenetet, de nem találtam meg a szolgálóját.

-         Akkor kit talált meg?

-         Egy gyönyörű úrnőt. Nem azt akire számítottam.

-         Köszönöm.

-         Mit? A bókot vagy azt, hogy nem árulom el, hogy…

-         Ezt nevezi bóknak?

-         Viszlát hölgyem.

-         Viszlát, uram.

-         Várjon. Sok szerencsét.

-         Neked is! Minden jót!

-         Ki volt ez a helyes pasi, hol ismerted meg összeházasodtok, meghívod vacsorára, visszajön még egyáltalán…?

-         Nyugi Rami. Ez megtámadott tegnap amikor a cselédszállóról éppen a palotába tartottam.

-        Ez? Megtámadott? De hogyan?

-         Talán csak az utakat ellenőrizte, mert a királynak dolgozik.

-         Szerintem tetszel neki.

-         Lehet, de nekem nem tetszik! Ki nem állhatom!

-         Nem igaz!!!! Tetszik neked!!! Éljen! Nem maradsz vén lány!! Férjhez fogsz menni!!

-         Te is férjnél vagy, jobb lenne ha hazamennél, már biztos hiányol otthonról.

-         Elengedett, hiszen a legeslegjobb barátnőm most tért haza egy hónapnyi szolgálat után!

-         Ez remek…

-         Nos anyám? Mit szólsz Kiara új kérőjéhez?

-         Nem úgy nézett ki mint aki gazdag. Akit én választottam neki jobb lett volna. De ha tényleg az uralkodónak dolgozik, talán megszedi magát és megteremti azokat a körülményeket, amik mellett jól élhetnek majd.

-         De a nővérem nem szereti. És tudod, hogy akkor ő nem megy férjhez…

-         Igen, tudom ott voltam, amikor lelépett az oltárnál az előző jegyesétől. Szegény fiú azóta se heverte ki, nem házasodott meg még most se.

-         Tényleg, hol van most?

-         Elutazott Itáliába, kereskedő lett, azt hiszem.

Másnap:

-         Megmondtam neki, hogy adja át az üzenetet! Tegnap szükségem lett volna rád! Hogy szolgálhatja a királyt, ha ennyit nem tud megtenni!!

-         De úrnőm! Nem voltunk otthon, mivel a húgom születésnapján bementünk a városba, lehet, hogy nem talált meg.

-         Olyan nagy kérés volt, hogy gyere ide? Nagyon fontos megbízásom volt a számodra! De nem voltál itt!! Milyen szolga vagy te??

-         Sajnálom, de elengedett és…

-         Most még szemtelenkedsz is? Mit képzelsz te magadról én a nagyhercegnő vagyok!

-         Milyen neveletlenség ez?

-         Nézd el neki felség…

-         Az én jelenlétemben senki ne merészeljen ordibálni!

-         De felség.

-         Ki ez egyáltalán?

-         Maja királyné testvére, Lukrécia nagyhercegnő.

-         Értem, sajnálom szegény szolgálóját, úgy bánik vele mint egy ronggyal.

-         Azt beszélik, hogy nagyon elszállt magától, mióta az uralkodói család tagja lett. Tegnap állítólag parancsot adott a király egyik tanácsosának.

-         Tessék? A bátyám bizalmasának? Hogy merészelte ezt?

-         Nem tudom felség.

-         Grófné, álljunk meg. Beszélnem kell vele.

-         Kérlek úrnőm, kíméld meg őt. Még csak pár napja van a palotában.

-         Ha így folytatja pár napig is fog maradni…

-         Mit képzelsz te magadról?

-         Elnézést, de ön kicsoda?

-         Te ki vagy?

-         Én a királyné nővére, Lukrécia nagyhercegnő. És te?

-         Én Cirmia főhercegnő.

-         Bocsásson meg felség…, én nem ismertem fel…

-         Hogy merészelsz így kiabálni? Ki vagy te itt? Gondolkozz már el! Egy senki vagy csak egy nagyhercegnő, van rengeteg a világban és az országban is, 40 unokatestvérem van mind nagyhercegek és hercegnők. De te nem érdemled meg ezt a címet ha visszaélsz vele!

-         Na de felség, én nem tudom mivel érdemeltem ki a gyűlöletét…

-         Meg ne próbálj még egyszer a király bizalmasának parancsot adni! Lehet, hogy kaptál egy ilyen rangot, de a lelked mélyén ugyanaz az egyszerű kis bárónő maradtál, aki voltál. Tanulj meg végre úrnőként viselkedni! Szégyentelen!

-         Nézze, főhercegnő, félreérti, én csak megkértem valamire Barni tanácsost.

-         Barni? Már becézgeted is? Mondd csak, pontosan milyen kapcsolatban is állsz vele? Ugye még nem vagy férjnél…?

-         Semmi sincs közöttünk! Kérem, félreismer engem…

-         Elég! Távozz, most rögtön, de a szolgálód maradjon!

-         De úrnőm…

-         Indulj!

-         Igen.

 

-         Mi a neved?

-         Kiara, felség.

-         Ez meg milyen név? Rendkívül szokatlan.

-         Olasz, az őseim Itáliából jöttek.

-         Értem. Mióta szolgálod Lukréciát?

-         Csak 5 éve. Egy idősek vagyunk.

-         Hogy kerültél hozzá?

-         Az esküvőm meghiúsult, nem mehettem újra férjhez, ezért szolgálónak kellett állnom.

-         Értem. Miért kiabált veled?

-         Úrnőm én…

-         Mondd csak el bátran, nem lesz belőle bajod.

-          Tegnapra kimenőt kaptam, mert a húgom születésnapját ünnepeltük, de a nagyhercegnő visszarendelt engem és a tanácsos urat kérte meg, hogy adja át az üzenetet.

-         Átadta?

-         Felség…Én….

-         Igen vagy nem?

-         Át.

-         De te nem mentél vissza, sőt a tanácsos is azt mondta, hogy nem talált meg. Miért?

-         Nem akartam visszamenni, megígértem a családomnak, hogy…

-         Aztán? Hogy vetted rá Barnit, hogy falazzon neked?

-         Nem tudom, talán megsajnált. Fogalmam sincs róla felség. Tényleg nem tudom.

-         Jól van. Most elmehetsz.

-         Igenis.

-         Egy pillanat.

-         Igen?

-         Ma este tíz órakor gyere a szobám ajtaja elé! Még valami, erről ne szólj senkinek

-         De miért? Mármint úgy értem, hogy ott leszek felség.

-         Na de úrnőm, mit akarsz ettől a lánytól?

-         Majd megtudod. 

 

-         Mi a fenét akart tőled az a… nő?

-          Főhercegnő?

-         Igen!

-         Kérdezte, hogy mióta szolgálom önt, meg hogy miért.

-         Rólad érdeklődött és nem rólam.

-         Igen úrnőm.

-         Meg kell szabadulnom tőle, mert még veszélyes lehet rám.

-         Na de úrnőm…

-         Mármint csak úgy értem, hogy meg kell beszélnünk ezt a félreértést.

-         Értem.

-         Segíts átöltözni, beszélni akarok a testvéremmel.

-         Ez nem jó ötlet.

-         Hogy mered megmondani nekem, hogy mi a jó ötlet és mi nem? Majd én eldöntöm! Elvégre én vagyok a hercegnő!

-         Igen, de ha most elmegy panaszkodni a királynénak akkor…

-         Akkor mi? Ne mérgesíts fel, így is haragszok, amiért nem jöttél a tegnap, mégha nem is a te hibád volt!

 

-         Elnézést a zavarásért.

-         Ön sosem zavar…

-         Üdvözlöm hercegnő. Kiara

-         Tanácsos úr. Engedelmükkel.

-         Beszélni akart velem.

-         Igen. Mondja csak, hogy nem találta meg Kiarát a tegnap?

-         Biztos nem volt otthon.

-         És az hogy lehet, hogy az egész udvar arról beszél, hogy én parancsot adtam önnek és ekkora szégyentelenséget követtem el a királlyal szemben…

-         Ne aggódjon, megmondtam őfelségének, hogy csak megkért erre és nem hátráltatta a küldetésemet.

-         Rendben van, köszönöm, akkor ezt elmagyarázná Cirmia főhercegnőnek is?

-         Beszélek vele.

-         Hálás vagyok érte. Akkor viszlát.

-         Viszlát.

-         Felség, örülök, hogy fogadott.

-         Én örülök, hogy megkerestél.

-         Igen?

-         Pontosan. Éppen hívatni akartalak, arról az ügyről van szó, hogy Lukrécia parancsot adott neked. Ehhez nem volt joga. Ez nem az ő hatásköre ezért…

-         Nem tudom…felség, hogy miért haragszik rá, de ez csak egy baráti kérés volt. Nem hátráltatta a küldetést ráadásul őfelsége tudott róla.

-         Akkor sem adhat ki olyan kérést és te meg nem teljesítheted neki a királyi parancs előtt.

-         Ez nem olyan nagy ügy felség.

-         Azt majd én eldöntöm! Ne feledd, hogy a királyi család női tagjai az ellenőrzésem alatt állnak.

-         Tudom, de egy ilyen apróság miatt nem kéne vizsgálatot indítani ellene…

-         Ellene? Inkább ellenetek. Te csak a király parancsait vagy köteles teljesíteni.

-         Így igaz.

-         Akkor meg ne engedelmeskedj ennek a nőnek.

-         Úgy teszek felség, ha elárulja nekem, miért haragszik rá ennyire…?

-         Tudd, hogy kivel beszélsz én a király húga vagyok, nincs jogod engem számon kérni.

-         Ahogy óhajtja.

-         Egyébként nem vagyok mérges rá, csak nem tetszik a viselkedése.

-         Ezt hogy érti felséged?

-         Nem rád tartozik, most távozhatsz.

-         De…

-         Eredj!

-         Igen.

-         Most nagy bajba kevertél.

-         Ön… megijeszt…

-         Miattad vizsgálatot fognak indítani mindannyiunk ellen.

-         De hát nem én kevertem a bajt… Én nem tettem semmit

-         Csak nem mentél a nagyhercegnő kérésére. Nem lett volna ekkora a botrány, sőt nem is lett volna botrány, ha engedelmeskedsz.

-         Ez olyan igazságtalan! Van, hogy havonta egyszer megyek haza, olyan is, hogy két hónapig se, egy év mire ki tudok könyörögni egyetlen szabadnapot…

-         Igen igazad van de mégis mit lehet tenni? Öt éve nem láttam az apámat. A bátyámat két éve. Nekünk az a dolgunk, hogy szolgáljuk az uralkodókat. Ezt nem lehet kedvünk szerint abbahagyni és önbírálattal eldönteni, hogy ma nem megyek be.

-         Sajnálom, tudom, de most már megtörtént. Mit tegyek?

-         Talán beszélj a főhercegnővel, győzd meg, hogy ez egy félreértés.

-         Megpróbálom. Mennem kell.

-         Nem bántam meg.

-         Mit?

-         Azt, hogy falaztam neked.

-         Köszönöm.

-         Talán lenne rám egy kis ideje felségednek?

-         Nem akarok zavarni…

-         Húgocskám. Történt valami?

-         Főhercegnő.

-         Királyné.

-         Beszélnék veled pár szót, bátyám.

-         Jól van menjünk. Bocsáss meg kedvesem.

-         Vizsgálatot kell, hogy indítsak Lukrécia ellen.

-         Miért?

-         Még kérdezed? Te is tudod. Parancsot osztott Barninak.

-         Engedélyeztem neki.

-         És mi jön legközelebb? A trónodon fog megvacsorázni? Mert engedélyezed neki?

Úgy látom, hogy az én kis húgocskámnak nem tetszik, hogy ezentúl több királyi családtag él a palotában. Ne aggódj, nem hanyagollak el.

-         Nincs szó semmi ilyesmiről. De nem hagyhagyjuk lezáratlanul az ügyet csak azért mert a királyné testvére.

-         Elég! Nincs semmilyen ügy! Fejezd be kérlek.

-         Nem.

-         Cirmia.

-         Nem akarom annyiban hagyni. Tudom, hogy az a nő sántikál valamiben látszik rajta.

-         Cirmia, nyugodj meg! Eredj, feküdj le aludni. Reggel, ha átgondoltad beszélünk róla. Ma már ne zavarj.

-         Ahogy kívánja felség.

-         Cirm… Jóéjt.

-         Önnek is.

-         Kéretett felség?

-         Igen. Kérni akarok tőled valamit.

-         Mit tehetek önért?

-         Figyeld meg nekem Lukréciát, milyen gyanús dolgokat csinál?

-         Ezt nem tehetem meg úrnőm…én nem lennék képes. Sajnálom, de ellent kell mondanom.

-         Kidobathatnálak, sőt felségsértésért meg is büntethetnélek. Olyan jól bánik veled, hogy ennyire véded.

-         Nem, nem bánik jól velem, de nem panaszkodok. Viszont nem volnék képes ilyesmire.

-         Értem, te egy jó ember vagy. Reménykedtem benne, hogy nem árulnád el az úrnődet és ennek örülök.

-         Ez egy próba volt…?

-         Csak nem számon kérsz engem?

-         Dehogy is mernék én olyasmit tenni.

-         Helyes, ne is. Különben pedig igen, az volt. Talán nem szabad?

-         De persze felség. Elnézést.

-         Az lenne a kérésem, hogy legyél hűséges, de ne áruld el a hazádat, mert az az első.

-         Igen, tudom.

-         Most távozhatsz.

-         Jóéjszakát.

-         Neked is

-         Hova, hova? Már megint kiszökünk a palotából?

-         Miért nem megy és árul be?

-         Tudod, hogy nem szokásom.

-         Pedig jobban tenné, akkor nem kerülne bajba.

-         Én nem vagyok bajban. Megkérhetnélek rá, hogy beszélj velem közvetlenebbül.

-         Minek? Nem ismerlek annyira.

-         Csak gondoltam jobb lenne, ha nem kéne…

-         Majd én eldöntöm mi a jó nekem.

-         Úgy látom nem éppen jó kedvedben vagy.

-         Jól látod.

-         Hova mész?

-         Semmi közöd hozzá. Ha tudni akarod parancsold meg, hogy elmondjam.

-         Nem.

-         Akkor nem fogod megtudni.

-         De igen.

-         Hogyan?

-         Megyek veled.

-         Mi? Na, ne. Nem követhetsz.

-         Parancsold meg, hogy ne kövesselek.

-         Én csak egy szolga vagyok, hogy parancsolhatnék egy úrnak.

-         Mindegy, mert neked lehet beszélni te nem fogadsz szót. Milyen szolga az ilyen?

-         Ha sértegetni akarsz el is mehetsz.

-         Vagy ha akarod, lehetsz velem kedvesebb.

-         Még mit nem! Veled?

-         Miért gyűlölsz engem egyáltalán mit tettem én ellened?

-         Még kérdezed?

-         Azt hittem azt megbeszéltük. Most bűnhődjek egész életemben, mert egyszer meg…

-         Ne is mondd ki… Nem gyűlöllek. Csak nem kedvellek. Az nem ugyanaz.

-         Kár azt hittem lehetnénk barátok

-         Barátok? Mi ez a ruha rajtad különben már megint. Minek öltözöl mindig útonállónak?

-         És te minek öltözöl szolgának?

-         Mert én az vagyok.

-         Nem vagy az! Te egy igazi úrnő vagy, csak nincs rangod.

-         Akkor ezek szerint te a lelked mélyén rabló vagy?

-         Nem. Nem akarok feltűnést kelteni, ennyi. Ezért szoktam átöltözni ha kilépek a palotából.

-         Ezzel megtéveszted az embereket. Elrejted, hogy ki vagy valójában.

-         Te nem ugyanezt teszed?

-         Hagyj engem békén.

-         Veszélyes egyedül kószálni.

-         Majd te megvédesz mi?

-         Ne becsülj le! Lehet, hogy csak tanácsos vagyok, de mielőtt az lettem voltam…

-         Rabló? Útonálló? Gyilkos? Tolvaj….

-         Nem, oktató, vívást tanultam kicsi korom óta aztán pedig én is taníthattam.

-         Értem. Hogyhogy abbahagytad? Az oktatást?

-         Mert kinevezett a király a tanácsosának.

-         Elég fiatalon, sokra vitted, tudhatsz valamit.

-         Kössz.

-         De te hogy lettél szolgáló. Most elmesélheted.

-         Na jó ha utána leszállsz rólam.

-         Rendben.

-         Az anyám azt akarta, hogy menjek férjhez…de én… nem szerettem a vőlegényt. Sokat veszekedtem az anyámmal… Ő mégsem hagyta, hogy lefújjam az esküvőt. Végül nem tehettem mást… Otthagytam őket az oltárnál.

-         Az esküvő közben?

-         Igen. Kérdezte a pap, hogy akar-e engem feleségül a jegyesem én meg elrohantam. Ennyi.

-         Ez nagy szégyen.

-         Tudom.

-         Mikor volt ez?

-         Már 5 éve. Azután lettem szolgáló. De gyűlölök szolga lenni!

-         Azt elhiszem.

-         Ugyan mit tudsz te erről?

-         Sok mindent. Többet, mint gondolnád.

-         Csak nem szolga voltál te is?

-         Nem, de van egy barátom, aki az

-         Te szolgákkal barátkozol úr létedre? Nem nevetnek ki, hogy bolond vagy, ha alsóbbrendűekkel elegyedsz szóba?

-         Ez egyáltalán nem érdekel. Nem határoz meg senkit a rangja, vagy a külseje, csak az számít, hogy ki vagy valójában.

-         Milyen bölcs vagy… azta!

-         Rendben van, na, akkor nem mondok semmit.

-         Jó, akkor mehetsz, elmondtam, azt ígérted elmész.

-         Nem akarlak egyedül hagyni.

 

-         Akkor gyere!

-         Mi ez a hely?

-         Nem tudom, talán ókori maradványok. Sokszor jövök ide, itt nem talál meg senki. Erről a helyről nem tud más

Oldal: Soha de soha...1
Sims 2 sztorik 2 - © 2008 - 2024 - simssztorikfolyt.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat