-         Mostmár én is.

-         Kérlek ne áruld el senkinek!

-         Rendben. Na jössz úszni?

-         Vicces a fürdőgatyád, és illetlen is!

-         De te nagyon jól nézel ki, ebben a ruhában.

-         Köszönöm

-         Talán jobb lenne kimenni egy kicsit.

-         Igen, igazad van.

 

-         Csodálatos ez a hely.

-         Igen, az. De nagyon fázom, így.

-         Én is. Talán össze…

-         Nem…az ne… na jó.

-         Tényleg?

-         Igen de csak azért mert megfagyok.

-         Persze. Mi másért?!

-         Ne élvezd ennyire ezt a helyzetet!

-         Mi? Méghogy én, nem tudom ki fogja a kezemet?

-         Csak mert nagyon fázok így.

-         Nyugodtan levetheted a vizes ruháidat, nem haragszok meg érte.

-         Hahaha nagyon vicces… Inkább menjünk vissza.

-         Induljunk.

-         Ezt nem lenne szabad…

-         Igazad van ne haragudj.

-         Nem tartottad be a szavad.

-         Én? Te csókoltál meg most.

-         Akkor miért kértél bocsánatot?

-         Mert hagytam, hogy megtörténjen.

-         Megyek vissza veszem a ruhámat.

-         Én is.

-         Mehetünk?

-         Igen.

 

-         Mit szeretett volna a nagyhercegnő?

-         Semmit, nem számít, csak az állapotod felől érdeklődött.

-         Az állapotom felől?

-         Igen, hogy gyermeket vársz-e?

-         Nem tudok róla, de megkérdezem holnap a bábát

-         Jól van.

 

-         Felség, jó reggelt.

-         Jó reggelt, drágám… vagyis… neked is, de te mit keresel itt és hol van Maja?

-         A királyné már felkelt és orvoshoz ment.

-         Értem, de te mit keresel itt?

-         Én jöttem, ahogyan felséged kérte a tegnap.

-         Igen, persze, igen.. Nos mik a hírek?

-         Semmi gyanúsat nem találtam.

-         Azért csak figyeld, Cirmia megérzései nem szoktak tévedni. Férkőzz a bizalmába, hogy megkedveljen és kideríts róla valamit!

-         Igen is. Még valami. Jelentenem, hogy Anita nagyhercegnő megérkezett.

-         Itt van az unokatestvérem?

-         Itt. Ma reggel jött a hintója.

-         Ez remek, kerítsd elő, látni akarom!

-         Javaslom felség, hogy előtte öltözzön fel.

-         Igazad van, menj! 

-         Elnézést!

-         Mit tehetek önért kisasszony?

-         Nem tudja véletlenül, hogy hol van Cirmia?

-         A főhercegnő, a szobájában még alszik azt hiszem hölgyem.

-         Értem, köszönöm kisasszony.

-         Ugyan kérem, ne hozzon zavarba úrnőm… én csak egy szolgáló vagyok.

-         Ne mondja. Én azt hittem, hogy udvarhölgy.

-         Hahaha én udvarhölgy…haha… udvarhölgy…én ez jó…

-         Mulatságosnak találja?!

-         Nem, dehogy is. Elnézést kérek…. Kisassz...úrnő.

-         Anita. A nevem: Anita Szilvia...de hagyjuk túl hosszú, hogy most végig mondjam.

-         An…tessék? Felség, kérem, ne haragudjon rám, sajnálom…

-         Semmi gond. Önt hogy hívják?

-         Ön..? Mármint engem? Túl kedves velem kisasszony.

-         Akkor.. mi a neved?

-         Kiara.

-         Szép név. Olasz ugye?

-         Igen. Az ön neve is gyönyörű.

-         Köszönöm. Magyar név.

-         Értem.

-         Elvezetnél engem akkor a királyné szobájához?

-         Természetesen felség.

-         De előtte gyere velem, adok neked valamit.

-         Nem érdemlem meg felség…Mit akar nekem adni és miért?

-         Majd meglátod. Ez egy régi ruhám, legyen a tiéd.

-         De felség, ez gyönyörű…miért kapom én ezt.. nem fogadhatom el.

-         Úgy nézel ki mint egy igazi úrnő. Nem vagy szolga, ne úgy gondolkozz, azért mert ez a munkád. Látod, nem a szakma teszi az embert.

-         Egyet értek. És köszönöm szépen, csodálatos ruha. Hogy hálálhatnám meg?

-         Semmi szükség rá, de most megyek, az unokatestvéreim már várnak. Nyugodtan öltözz vissza a másik ruhádba itt.

-         Köszönöm.

 

 

-         Szia, azta felnőttél és meseszép vagy.

-         Köszönöm. Te is jól megnőttél. Örülök, hogy látlak felség.

-         Lekésted az esküvőmet..

-         Megtámadtak minket útközben.

-         Nem esett bajod?

-         Szerencsére megmenekültünk.

-         Gyere, meséld el mi történt, éhes vagy? Készíttetek neked valamit enni.

-         Jól van, menjünk.

-         Barni, most elmehetsz!

-         Igen.

 

-         Nagyon jót aludtam az éjszaka. Tetszett az úszás. Megyünk ma is?

-         Nem nincs időm, sajnálom, most mennem kell.

-         Várj!...Ne legyen kínos neked, felejtsük el, ami történt. Jó?

-         Rendben felejtsük el.

-         Na akkor megyünk?

-         Nem mehetek. Az úrnő hívat.

-         A király nagyon örül az unokatestvérének.

-         Azt látom, de ez a nő más…

-         Ezt hogy érted?

-         Úgy hogy kedves volt velem, miután megmondtam neki, hogy szolga vagyok, azután is.

-         Pedig nem kéne így viselkednie. Ne haragudj nem úgy értem, hanem ezért küldték el a palotából egy vidéki kastélyba. De én is kedves vagyok veled.

-        Ja, kedves. De mi történt vele? 

-         Nekem is a király mesélte, hogy az anyja észrevette, hogy falazott egy szolgának, hogy megmentse valami büntetéstől, és hazudott az anyakirálynénak, nyugodjon békében.

-         Békében.

-         Mikor kiderült a szolgálót kivégezték, mert szökni próbált Anita segítségével. A nagyhercegnőt meg elküldték a világvégére. Nem is tért vissza azóta.

-         Akkor ezért nem találkoztam még vele.

-         Cirmia főhercegnő és a király is nagyon szeretik. Gyerekkoruk óta együtt játszottak, meg minden, amíg 16 éves korában el nem küldték.

-         Ez szörnyű.

-         Az, de az esküvőre meghívták, amit lekésett, mint láthattad.

-         Én se láttam még, nagyon szép nő.

-         Igen az. Magas rangú is.

-         De te szebb vagy.

-         Zavarba hozol…

-         Most mennem kell.

-         Légy óvatos.

-         Csak nem aggódsz miattam?

-         Nehogy azt hidd.

 

-         Kérettél úrnőm?

-         Igen. Most nem is késtél, időben itt vagy.

-         Siettem.

-         Helyes. Látod ez a királyné kedvenc itala. Eredj, vigyél neki belőle!

-         De miért én?

-         Mert te vagy a szolgálóm, és mert én azt mondtam.

-         Igen.

-         Tudod most nagyon ideges a húgom, ez majd megnyugtatja egy kicsit. A szobájában várja az orvost. Ne mondd neki, hogy én küldtem, sőt ne is mondj semmit. Csak vidd be tedd le és gyere ki onnan.

-         Jó, de miért? Csak nem beteg?

-         Nem hallottad a parancsomat? Különben meg ne pletykálkodj.

-         Rögtön megyek.

-         Felség.

-         Jól látom, ez a kedvenc pezsgőm. Mire iszunk? Minek hoztad?

-         Egészségére felség, engedelmével most mennem kell.

-         Rendben add csak ide a poharakat.

 

 

-         Na odaadtad?

-         Igen.

-         És megitta?

-         Meg. De miért olyan fontos ez?

-         Megnyugodott?

-         Nem tudom. Hamar kijöttem. Viszont nem látszott idegesnek.

-         Te ismered vagy én? Tudom, hogy mikor ideges. Remélem már nem az.

-         Értem. Tehetek még önért valamit?

-         Rendezzünk egy bált!

-         Tessék?

-         A húgom tiszteletére holnap.

-         Eredj, beszéld meg valamelyik tanácsossal küldjék szét a meghívókat!

-         Rendben. Nekem is jelen kell lennem?

-         Persze, szükség lesz a szolgákra. De azért öltözz ki, mégiscsak tiszteld meg a királynét. Tudod már mit veszel fel?

-         Nos, ami azt illeti…

-         Ha nincs ruhád egyet kivehetsz a szekrényemből, de a bál után mosd ki és tedd vissza. Pont jó lesz ez az ünnepség, hiszen a király unokatestvére is most jött.

-         Meddig marad?

-         Azt mondják nemsokáig.

-         Értem.

 

-         Miért?

-         Csak kérdeztem.

-         Jól van, menj a dolgodra, holnapig mindent meg kell szervezni, szólj a szakácsnak, hogy főzzön jó sok fogást.

-         Ne kérdezzük meg erről a királynét?

-         Ne, ez meglepetés legyen.

-         Csak kérj engedélyt a királytól.

-         Úgy lesz.

-         Egy nap múlva hat a méreg. A bálon hirtelen rosszul lesz a királyné. Az orvosok azt hiszik majd, gyomorrontás. Szegény húgocskám. Jobban jártál volna, ha a király engem választ, akkor még holnapután is élhetnél. Ha mégis kiderül a mérgezés, arra a kis ostobára gyanakszanak majd. Az én szavam áll szembe az övével. Különben is szeretem a testvéremet mi okom lenne bántani. Ezt nagyon jól elterveztem.

-          

-         A nagyhercegnő ünnepséget akar szervezni, engedélyt kell kérnem rá…

-         Megkérdezem a királyt. De minek, nemrég volt az esküvő.

-         Nem tudom, most jött egy rokona a királyi családnak, az ő tiszteletére is.

-         Akkor megyek is.

-         Köszi.

Oldal: Soha de soha...2
Sims 2 sztorik 2 - © 2008 - 2024 - simssztorikfolyt.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat